Mert nyugodtan kijelenthetjük, hogy a veterán autózás nem csak szenvedély, hanem életstílus.

Bár nyakunkon a tél, az évszaknak valahogy nincs kedve zordra fordulni, hiszen a havas hófehérség helyett még a barna, helyenként pedig a zöld és a sárga tucatnyi árnyalatában tündököl a természet. Bár a hajnalok csípősek, a reggeli dér és köd elpárolgása után, bizony veteránozni van kedvem, irány az országút!

A szürke aszfaltcsík méltóságteljesen kígyózik fel a dombra, néhol csendesen megbújva a ráhajló fák ágkoronájának szerény árnyékában. Kényelmesen ülök a puha, fotelszerű bőrülésben, kezeim között a kissé nagy átmérőjű, de vékony karimás fakormány. Szemem előtt napszemüveg szűri a káros sugarakat, jobb lábam pedig mereven tapossa a gázpedált. A sebességváltó ötödikben, a kilométeróra mutatója félúton billeg 110 és 120 között – nem kell ahhoz durván szabályt sérteni, hogy élvezzem a száguldást. Mert élvezem, ehhez kétség sem fér!

A BMW E9 sorozatát mostanában kezdik felidézni emlékeikben az autókedvelők-, illetve gyűjtők.

A BMW E9 sorozatát mostanában kezdik felidézni emlékeikben az autókedvelők-, illetve gyűjtők.

Csodálatos, ahogyan a korban a negyedik ikszen is túl lévő BMW 3.0 CSi rezzenéstelen nyugalommal suhan az országúton.  Hála a gyér forgalomnak, óráknak tűnő hosszú másodpercekig élvezem lényem és gépem tökéletes harmóniáját – a soron következő akadályig. Egy derék, munkában megroggyant furgon imbolyog előttem talán 50-es tempóban, hátsó részét szinte a földön húzza.

Egy komplett brigád és láthatóan több mázsányi szerszám van belezsúfolva és nincs szerencsém, az ellenkező irányból is jönnek – a nagy sebességkülönbség mintha mágnesként vonzaná az előttem haladót. Fék! Szerencsére a négy féktárcsa megteszi a hatását, de azért a furgon sarkában vagyok már, mire szemből szabaddá válik az út. Vissza harmadik, padlógáz! Az alapjáraton selymesen finom járású soros hathengeres most úgy gurgulázik, hogy libabőrös lesz a hátam, a munkások nem sokáig nézegethetik a mellettük elsuhanó bajor sportkupé kecses vonalait. Néhány szempillantás, és a furgon eltűnik a tükörben.

Az 1960-as, 70-es években a megvásárolható sportkupét a Jaguar E-type testesítette meg, ám komoly ellenfelet kapott a németektől, mert a BMW E9 minden tekintetben állta a versenyt.

Az 1960-as, 70-es években a megvásárolható sportkupét a Jaguar E-type testesítette meg, ám komoly ellenfelet kapott a németektől, mert a BMW E9 minden tekintetben állta a versenyt.

Elegancia. Giorgio Armani szerint valami, vagy valaki, akkor elegáns, ha nem megnézik az emberek, hanem emlékeznek rá. A BMW E9 pedig ilyen. Sorozatát mostanában kezdik felidézni emlékeikben az autókedvelők, illetve gyűjtők.

Az 503 Coupe és a 3200 CS típusok után, 1968-ban mutatták be az új CS sorozatot – gyári kóddal E9 -, melyet az első 6-os széria (E24) debütálásáig, azaz 1976-ig tartottak gyártásban. Az 1960-as, 70-es években a megvásárolható sportkupét a Jaguar E-type testesítette meg, ám a hamar legendássá vált brit komoly ellenfelet kapott a németektől, mert a BMW E9 -es mind műszaki tartalomban, mind kivitelezésben állta a versenyt.

A BMW E9 remek arányú, cápaorrú karosszériája a keret nélküli ablakokkal vérbeli kupékra jellemző tetőboltozatot rajzol az autónak. A pazar kialakítású és gazdagon felszerelt utastérben pedig szervokormány, elektromos ablakmozgatás, ablakfűtés, bőrözés és fadíszítés jelentette akkor a luxust. Az összeszerelés minőségét pedig a Karmann cég garantálta.

A bajorok többféle motorral kínálták csúcsmodelljüket, döntően ezek bemutatási időpontjai osztják szakaszokra a típus történetét. A háromféle karburátoros és egy befecskendezős erőmű kivétel nélkül soros hathengeres, elöl hosszában beépítve és többnyire mechanikus sebességváltóval párosítva.

1968-ban a 2800 CS 170 LE-t és 206 km/h-s végsebességet tudott felmutatni, majd 1971-ben jött a háromliteresek dömpingje: 3.0 CS (180 LE, 213 km/h), könnyítet 3.0 CSL (180 LE, 216 km/h), végül a befecskendezős 3.0 CSi (200 LE és 225 km/h). A kifutás előtt két évvel piacra dobott, karburátoros 2500 CS alapgép a 150 lovas motorjával, illetve 200-as csúcssebességével egyáltalán nem szorult sajnálatra. A 3.0 CS automata váltó beépítésével is létezett, és a legsikeresebb sportváltozatokat az Alpina és az AC Schnitzer építette.

A 10 éves gyártási ciklus alatt közel 31 ezer sportkupé készült, de a kifutást követően hamar feledésbe merültek az BMW E9 -es kupék és csak az utóbbi években kezdett újra magára találni a típus.